“Lehet, hogy én is olyan leszek, mint azok a nyálcsorgató, vén jampecek, akik tarisznyát hordanak, és a kávéházban a szocializmusról vitatkoznak.”

Ki tudja, milyen leszek. Hát nem?

Latte macchiatót kérek, meg kólát és hamutálat, a grátisz süteményt szétszórom a hatóságilag tilos galamboknak, nesztek bazmeg, have a nice day. És Leninről, meg a kudarcos úgynevezett magyar úgynevezett szociáldemokráciáról és elcseszett liberalizmusról vitatkozom a napernyővel, aki meglehetősen jó kis vitapartner. Könnyen meggyőzhető.

Jó pár éve (mióta először láttam) az Annie Hall a kedvenc filmem, ha százszor nem néztem meg, akkor egyszer sem. Számtalanszor megtörtént, hogy hazatámolyogtam vasárnap hajnalban, és Alvy Singer poénjaira aludtam el, és mivel ismétlőre volt állítva a magnó, az ébredés is Alvy Singer monológjaira történt.

Egy ideje viszont már nem nézem, mert a videóból még nagykéssel sem tudom kioperáni a beragadt Columbo epizódokat, ilyenformán mindkettőjüket, Allent és Falkot is kénytelen vagyok nélkülözni. Pedig az Annie Hall minden perce finom, megunhatatlan, örök, non plus ultra, és persze azt a korszakot idézi, mikor épp Diane Keatonba voltam szerelmes, fülig. A héten aztán egy kicsit hazug eladónak köszönhetően szert tettem egy DVD-példányra az 1977-es év legjobb filmjéből (az Akadémia gondolta így, nem az én önkényes ítéletemről van szó). Eltűnt a Motorola töltőm, telefon nélkül pedig képtelenség léteznem. A szerkesztőség közeli bevközpontot híva kiderült, kapható Motorola töltő 2990-ért, az üzletbe térve aztán elémkerült valami habitöltő, v3 kompatibilis. 1290-ért. A pszeudóérzés, miszerint most akkor itt meg van spórolva 1700, a DVD-k felé terelt, ahol kis keresgélés után elém került A Zsákmány: az Annie Hall 990-ért. Gondoltam rá, hogy rögtön kettőt veszek, für alle fälle, aztán mégis egy másik film, Fr. Ozon Vízcseppek a forró kövön című opusza mellett döntöttem. Mellékszál.

Például az ilyen jelenetek miatt vagyok oda az Annie Hallért. Ahogy Allen előhúzza Marshall McLuhant a plakátparaván mögül, hogy az kiossza a nőnél okoskodva bevágódni próbáló tanárt, zseniális. A kibeszélés, a metsző poénok és a nagyvárosi neurózis teszi a W. A. filmeket naggyá. Szerintem. Most már 990-ért is megtudható: semmi értelme, hogy megcsináljuk a házi feladatot, hiszen, ugye, tágul a világegyetem, márpedig ha így van, akkor előbb-utóbb akkorára tágul, hogy szétesik az egész, és vége lesz mindennek.