Videóklip továbbra sincs, hiszen továbbra sem vásároltok eredeti lemezt. Tisztelet a kivételnek – írja legújabb, a YouTube-ra feltöltött dalának első képkockáin Fankadeli. Aztán elkezdődik a diavetítés. Fotók peregnek, szól a zene. Szól a rap. A műfaj alaposan kiérdemelte az „alulreprezentált” jelzőt. Körülbelül másfél évtized alatt nagy nehezen sikerült bokrétának nevezhető mennyiségű, televízióban vetíthető minőségű három-négypercest abszolválni. Hadd ne legyen ez dicséretesnek nevezve.
Budapest TV-s rapjósda
Homlokot kéne ráncolni inkább, hogy miért pont az panaszkodik, akinek pont elég olyan videója van, amilyet lehet küldeni a tévé szerkesztőségekbe. Miért is nem a rap zene hallgatói lázadoznak, hogy elhanyagolták őket a többi imádott előadók: hogy csak nem jön az a vizuális inger! A mostani tanévben – legyen így mondva – azok is végre videózni kezdtek, akiknek nagyjából öt éve kellett volna elkezdeni a klipgyártást szakmányban. Mára már sajtópogácsás, sajtósörös rapbulik vennék körül a jól ismert sztárok debütjeit. De ám legyen.
Legyenek ezek a fekete-fehér, olykor kissé nosztalgikus, egyeseknél kissé túl puritán, összeségében véve kissé már túl hiteles képi himnuszok a magyar rap oltárán. Legyen úgy, hogy Bankos videója (ABC) legyen az, amelyik megszámlálhatatlan információval teli tárat ürít a retinába. Az agy a századik internetes vetítés után sem képes utolérni a képkockákat. (Vagy biteket és bájtokat?) Mire a szem felfogja az üzenetet, jön a következő, és az impulzusok közül véletlenszerűen válogathat majd a szürkeállomány. Nehéz feldolgozni. De miért is ne. Legyen ilyen egy bandavezéré. Ezerszer nézhető. És az is lehet, hogy nem gáz, ha (emlékezzünk kicsit) a top3 rapklipünk között egyelőre stabil helye van Az Árral Szemben Keverjük a betont című kisfilmjének. Meg van csinálva, össze van rakva, és lehetne még tonnaszám önteni a szenvedő szerkezeteket. Profi munka, a zene is az. Ilyenből kevés akad.
Lehetne mondani: nem csoda, hogy ami nagyban beteg, kicsiben sem egészséges, utalva a hazai kliptermésre, úgy általában. Több a Budapest tévén sugárzott szörnyűségek hatása nyomán készült kisfilm, mint a mind zeneileg, mind pedig vizuálisan kiváló, de legalább is korrekt kivitelezésű videó. Mondom, talán mindez még nem is volna gáz. Ha a hiphop nem éppen arról szólna, szerintünk, hogy mindig minden értelemben újat, relevánsat hoz, és színvonalában meghaladja (ha lehet, sokszorosan) a magyar kommersz átlag nívóját. Az se baj, ha felülről csak gombostűfejnyi pontnak látja ezt a színvonalat. Törjön utat, tényleg, a rapvideók pedig legyenek integráns részei a magyar, de azért legalább az európai kultúrának.
– De hát mik ezek a videók, haber?
– Párat leszámítva ezek nem videók, haber.
A rapvideók persze integráns részei a kultúrának, csak nemigen látszanak, ami a klipek többségét tekintve talán nem is olyan nagy baj. Az a nagy baj, hogy a hiphop bandák számának növekedésével egyáltalán nincs egyenes arányban a videótermés növekedése. Most mondd, ha több jót kapnánk, nem fájna annyira a sok fércmunka sem. Nem is tudnánk róla talán.
Elindulhatnánk
Talán most már elindulhatnánk. Az utóbbi időben számos kis vagy közepes költségvetésű klipp készült, amelyik simán vállalható, mindenféle értelemben, gondoljunk csak Funktasztikus low budget sorozatára (Legutolsó, Fanyaros) a Punnany Massif Telik című dalához készült videóra vagy épp az Akkezdet Phiai Zenebuddhizmusára, amely alighanem alaposan befényképezte és beszövegelte magát a hazai hiphop-történetbe. A szám és a képi világ egyaránt nagyon rendben van, a leírva kissé közhelyesnek tűnő, de nézve mégis kőkemény történet, történetecske meg százpont.
A videós lemaradás még behozható valahogy, nyilván be is hozzuk. De vajon vannak-e, és ha vannak, hol, kinél vannak a magyar hiphop kezdeteit rögzítő szalagok? Ez egy hagyományosan öndokumentáló műfaj, a maga módján hagyománytisztelő, legalábbis feltételeznénk, hogy akadnak, akadtak krónikásai is. Húsz év nagyon sok idő, és a legtöbben nagyon keveset tudnak erről a húsz évről. Egy része nyilván valóban nem fontos – de ami mégis, na, azzal mi van? Nemrég egy román hiphopdokut néztünk a megosztón, a Profesiumi (update: Profesiune) Rappers-t, ott voltak mind a mai élvonalból, a kezdetekkor, szégyellősen, bénán – de ott voltak. Volt, aki lefilmezze őket, a ma már blődnek ható szövegeiket meg a keménykedést a bukaresti gettóból.
Magyar vonatkozású archív portrékat nem találunk sehol. A lemaradás behozható, a veszteség pótolhatatlan.
Le Marietta & Báró Kvázi / OfflineMAG 98
10 comments
Comments feed for this article
július 23, 2009 at 4:14 am
Múzeumi Pincepéldány
Kevés itt a komment. Mi ez a hallgatás?
július 23, 2009 at 4:01 pm
analog
Nyár van. Hőség, kiég a kép az agyamban, a strandon meg félpucérra vetközött lányok. Hát…ez
július 23, 2009 at 6:04 pm
Múzeumi Pincepéldány
Nem értem, ez miért lenne ok a hallgatásra. Engem inkább megihletnének azok a félpucérra vetkőzött lányok. Bármit is jelentsen ez a furcsa meghatározása a ruha mennyiségének.
Részemről már nem ég ki semmiféle kép.
Meghatározhatatlan időközönként a szürkeállományom önkényesen kiírja, hogy “recovery”.
Aztán meglátom a vízgyárat a Deákon.
július 24, 2009 at 8:22 am
analog
Na jó, akkor hozzászólok. The problem is:
1. Fájóan nincs pénz a hazai hiphopban. Akik csinálják, önszorgalomból, hobbiból teszik, s annyit áldoznak rá, mint amennyit az ember a hobbijára áldoz. Néha sokat, de leggyakrabban csak épp annyit, amennyit muszáj.
2. Nincs igazi felvevő rétege ennek a zenének itthon. A tizenévesek kajálják, de hát nekik annyi van, amennyit anyu-apu otthon ad és abból még sört is kell venni. Lemezre nem áldoznak, s talán, ha egy buli rendesen meg van hirdetve, elmennek, de ennyi.
3. Nincs technika és nincs hozzá szakértelem. Ha van, az pénzbe kerül. Sokba.
4. A kreativitás itthon egyet jelent a nyugati minták másolásával.
július 24, 2009 at 6:09 pm
Múzeumi Pincepéldány
(Itt moderálja vki a kommentelést, vagy csak az én kommentjeim akadnak fenn vmi szűrőn?)
@analog
1. Tényleg nincs pénz rá.
2. Tényleg nincs felvevő réteg.
3. Nincs technika, nincs szakértelem.
4. Nem jelent egyet azzal.
+1. Ha az első három tökéletesen igaz, akkor nem értem, idáig egyáltalán hogyan jutottunk el. Akkor idáig sem lehetett volna eljutni. Valami kis pénzbeli, kapcsolati és szellemi tőke mégis csak mozog…
július 24, 2009 at 8:24 pm
analog
Valamenyi mozog. Bár a cikk szerintem pont arról szól, hogy nincs nagyon mire büszkének lenni. Egyébként lelkesedésből készülnek itthon a dolgok, abból viszont sok van. “Nagy nekibuzdulások”, azok vannak, illetve stabil háttérrel rendelkező családok gyermekei mint mecénások, esetleg elkötelezett rajongók, mást én nem látok. De. Elkeseredést és lemondást.
Miért nincs egy milliós nagyvárosban egyetlen klub sem, ahol rendszeresen tudok hiphopot hallgatni egy pohár sör mellett?
július 24, 2009 at 8:47 pm
Múzeumi Pincepéldány
Volt egy, de csődbe ment vagy mi
július 24, 2009 at 8:50 pm
Múzeumi Pincepéldány
Ja, meg a cikk az igazából a videóanyagról szól. Azt nem mondanám, hogy más dolgokból elég van, de rap videóklipből mondjuk, hogy pont túl kevés.
július 25, 2009 at 11:49 am
deux
2. Nincs igazi felvevő rétege ennek a zenének itthon. A tizenévesek kajálják, de hát nekik annyi van, amennyit anyu-apu otthon ad és abból még sört is kell venni. Lemezre nem áldoznak, s talán, ha egy buli rendesen meg van hirdetve, elmennek, de ennyi.
igazából csak ez a probléma, nem? Ha lenne felvevő réteg, lenne benne pénz, megérné bulit szervezni, klipet csinálni és hasonlók. Ja és no offense meg minden, de olyan kár hogy az s10 bulikról mindig csak aznap vagy rosszabb esetben másnap szerzek tudomást… nincs valami hírlevél vagy ilyesmi? facebooktwittersatöbbi, csak mert jó hogy ilyen underground meg minden csak sosem tudok róla :S
július 27, 2009 at 1:02 pm
analog
Igazából nem a lemezvásárlás a lényeg (itthon a letöltésekért sem hajlandóak fizetni), hanem a hozzáállás és az attitűd. Szóval a közönség azt várja el, hogy profi mc és dj-k, beatmakerek álljanak a színpadon, jól szellőző helyeken, csinos lányok között, ahol lehetőség szerint 300 Ft alatt van a sör és nincs belépő. Fizetni viszont nem nagyon akar semmiért. Ellenben komoly kritikai érzéke van, olykor kifejezetten elégedetlen.
Aztán: a klubtulajdonos azt várja el a fellépőtől, hogy a bulin teltház legyen, fogyasztás pedig lehetőleg minél több. Adott esetben ettől teszi függővé a gázsit, amit kifizet, természetesen feketén, az előadónak.
A dj-k, előadók pedig két tűz közé szorulnak. Ha csinál valamit, akkor azt magának kell fedeznie, a közönségére nem számíthat, ha pedig fellép, szintén maga viseli a kockázatot. Hát ezek után abszolult érthető, ha kevesen készítenek maguknak videót, amiből ugye egy fillér bevételük sem származik.