A magasságos szerkesztők még bele is ürítenek a nappaliban álló Steinwaybe

tvSzarok rá – válaszolja Zana Zoltán, az alkalmi mentős az igazi mentősöknek, mikor azok halkan megjegyzik: ha a ilyen erővel tolja, mit tolja?, löki, taszítja a mentőautóba az egyelőre üres hordágyat, a majdani beteg le talál esni. Amúgy ha a Ganxsta Zolee néven elhíresült zenész tényleg megtenné, amit kilátásba helyez, akkor sem történne semmi különös. Még csak büdösebb sem lenne, mint azelőtt. Az idézett terminussal élve ugyanis: a „szarok rá” attitűd legalább annyira része a magyar kereskedelmi televíziók műsorpolitikájának, mint az ostoba és pongyola konfok a híradókban, a vállalhatatlan vicceskedés, meg a „melyik kétfogú tudja jobban szétverni a stúdiót fényes délután?” elnevezésű, kétségkívül jellemacélozó verseny.

Úgyhogy a Celebműszak című TV 2-es produkció végül is egészen következetes, azt adja, amit megszoktunk, s ez a fajta elvhűség igen dicséretes, még ha viszonylag kevés izgalmat rejt is magában. A képernyőn három úgynevezett híresség, akik kamerák kíséretében normális, hétköznapi munkát végeznek, Szőke András közértesnek áll, Balázs Klári állatkerti gondozóként exponálja magát, említett Zana Zoltán pedig mentőzik. Előképként a Piszkos munkák című, a Discoveryn futó széria jut eszünkbe hirtelen, amelyben az amerikai Mike Rowe mondjuk derékig van egy friscói kukában, egy halászhajón csinálja, amit a többiek, vagy épp a piócavadászokkal tart, és: dolgozik. Mint Ők. A melósok.

Aztán mikor Balázs Klári arról próbál meggyőzni egy tapírt, hogy noha szereti őt, mégis inkább hagyja el a helyiséget, Szőke meg flörtöl a csemegepultban egy hajlott korú asszonysággal, sajnálni kezdjük, hogy nem buta amerikainak születtünk, mert akkor mégiscsak a helyi erőknek köszönhetően lennénk gazdagabbak némi képcsőből előbukó gondossággal, profizmussal, tartalommal (televíziózásnak hívják), és nem kéne ehhez külföldi csatornákat bámulnunk feszt. Így meg itt vagyunk, mink, okos magyarok, és saját honfitársaink által vagyunk hülyének nézve, ráadásul a magasságos szerkesztők még bele is ürítenek a nappaliban álló Steinwaybe, hétköznapi rendszerességgel.

Mert a Celebműszakban csak nagyon kevés villan a bemutatni szándékozott munkakörök valódi jellegéből, a muhaha és bénázás abszolút túlsúlyban. Amíg azonban Balázs Kláriról csont nélkül elhisszük, hogy önerőből egzaltált, Szőke és Zana, szóval a két normálisnak tekinthető híresség esetében nem tudunk nem gondolni arra: póz az egész.

Kamu.

Egy hétig elvannak, aztán hazaviszik az egész mentőállomás, az egész csemegepult párhavi bérét, de legalábbis annyit, amennyiből az a tapír optimális esetben élete végéig vígan elvan. Már az sem furcsa, hogy minden programban ugyanazok bukkannak fel, nyilván véletlen, hogy mindig ugyanott nyílik ki a Pénzért Mindenre Hajlandók címlistája. Most viszont legalább kis erőbefektetéssel be lehetne bizonyítani, hogy a címlaphős is ember, s hogy nem állja meg a helyét Krausz Attila barátom definíciója, amely szerint celeb az, aki egy marék apróért megeszik egy marék bogarat.

Ez a történelmi esély viszont úgy jár, mint a hordágyra képzelt beteg. A néző meg úgy, mint a Steinway húrjai.

A cikk a Népszabadságban